... Nem tudom, ki volt ő, de jó hogy volt. Annyira húzott magával, hogy
2-3 ütemenként vettem csak mellben levegőt, annyira nem volt
légszomjam. Csak arra kellett figyelnem, hogy ne fogdossam a lábát,
mert piszok nyomasztó lett volna neki a tudat, hogy egy nyomorult
kullancs van a seggében másfél órán keresztül. Márpedig nekem
hosszútávú terveim voltak vele.
Mindenki aludt még, amikor bekaptam pár falatot az ebédlőben, és már
gurultam is a helyszínre. 10. alkalommal készülök legyőzni az
5.2km-t, de kb. 12 éve nem úsztam már meg ezt a távot. Jól aludtam,
pedig voltak kétségeim. Elsősorban a vállaim miatt. Fel vagyok készülve, tüdővel, szívvel jobban bírom, mint húsz évesen. A vállaim viszont már nem a régiek. Este volt egy kis eső, a vízhőmérséklettel kapcsolatban is aggódtam.
A komp már várt, majdnem tele is volt. Az első kellemes meglepetés, hogy volt rajta ülőhely és árnyék is. Régen sokat szenvedtünk a tűző napon, heringként összezsúfolva araszoltunk a húsz 
Cselgáncs
a kezdetek
Alig kezdtem az általánost, az Álmos vezér iskola alagsorában találtam magam heti három délután, ahol fehér ruhában és fehér övben vártuk a földharcot
'81 őszén drága szüleim úgy döntöttek, hogy jót fog tenni a nálam másfél évvel idősebb Zoltánnal kettesben egy kis testmozgás. Zárt helyen, nagy fűtéscsövek melegében az iskola alagsorában szervezett cselgáncs tanfolyam ideális egy kisiskolásnak. Messzire nem kódorog, a köredzések és a földharc pedig szépen kiszívja a sok gyermeki energiát. Nekem mindig Zoltán jutott párnak, aki annak rendje és módja szerint mindig kiterített, mint a vidéki asszonyok a dagadt ruhát mosás után.
